Halászné Lengyel Katalin vagyok. Elég nehezen szedem össze a gondolataimat, mit is osszak meg magamról, hogyan szerettem meg olvasni, mik a legfontosabb élményeim, amik hozzásegítettek, hogy olvasóvá váljak. Az első lépés mindenképp az volt, hogy édesanyám rendszeresen olvasott esti mesét nekem és a testvéreimnek. Ezt én is igyekszem követni, bár én inkább napközben szakítok rá időt, mert az esti Harry Potter adagot Apától követelik a gyerekek.

Már első-másodikos koromban jártam könyvtárba, olvasgattam mesekönyveket, de akkor még nem annyira élvezetből, inkább, hogy örüljenek a szüleim, tanáraim. De ez mégse sikerült annyira, mert emlékszem, hogy Anyu, Apu sokat mondogatta nekünk, hogy ők már gyerekként úgy szerettek olvasni, mi miért nem. Aztán tíz éves koromban jött meg az áttörés. Nevelő apukám mondta, hogy választhatok valamit a könyvkatalógusból, akármit. Választottam is egy nem biztos, hogy a koromnak megfelelő romantikus regényt, amit meg is kaptam. Az volt az első könyv, amit nem tudtam letenni. Aztán jött a következő és következő. Annyira megszerettem az irodalmat, hogy könyvesbolti eladó végzettséget szereztem, dolgoztam is könyvesboltban, később könyvtárban.

Jelenleg négy gyerkőccel vagyok itthon, így sokkal ritkábban olvasok. Ha nekilátok egy jó könyvnek, az azt jelenti, hogy két-három napig csak a legszükségesebb feladataimat végzem el (csak a gyerekek éhen ne halljanak), ezért nem olvasok rendszeresen.

Szeretem a könnyedebb és komorabb romantikus regényeket (hangulat függő), keresztyén romantikust, fantasyt, sci-fit, történelmit, háborúst. Szívesen próbálkoznék egyéb műfajokkal is. Kevés magyar szerzőt olvasok, de többször volt már az a „huha, ez tényleg van olyan jó, mint a külföldi” élményem. Szívesen megismerném és megismertetném az igényes hazai szerzőket.