– Apa! Ide gyere! Ezt néztem ki magamnak! Mit szólsz?
– Ezt? Ez majdnem személyautó! Azt gondoltam platósat
akarsz venni!
– Nem! Dehogy! Azért akarok ilyet, mert evvel el tudok menni
szórakozni is, de a határba se akadok el vele. Platós nem kell, ott
a kisteher, amivel a nagybanira járok.
– Végül is ebben igazad van. Ahogy én látom nem rossz, és
talán négy kerék hajtásos. Erre a mondatra odaér egy magas vékony,
sötét hajú fiatalember, bemutatkozik.
– Jó napot kívánok! Norbert vagyok. Segíthetek valamiben?
– Igen. Erről az autóról szeretnénk tudni többet. Valóban jó terepre
is, vagy csak a kinézete olyan? Én inkább városi terepjárónak
nézném – érdeklődik Gyula. Valójában a mezőgazdasági gépekhez
jobban ért, mint ezekhez.
– Valóban terepre való, de közúton se hagy kívánnivalót maga
után. Gyönyörű darab! Meg lehet rendelni más színben is. Mondjuk
feketében – válaszol Norbi, mert azt sejti, hogy a középkorú
úrhoz az jobban illene, meg hát a tapasztalata is ezt mondatja vele.
– Az enyém lesz! Nekem ez a szín nagyon tetszik! Pont ilyet
szeretnék – vág közbe Katalin, miközben egy újabb magas, feltűnően
csinos, rövid barna hajú fiatalember lép melléjük, aki bentről
az irodából figyelte egy ideje a fiatal lányt. Először a már ott
lévő öccséhez szól.
– Norbi, bemennél a kiértesítéseket elintézni! Én majd átveszem
a vevőket – kacsint egyet a tesóra, aki ebből mindent ért, és
már húz is be az irodába, majd a fiatal férfi a lány felé fordul.
– Patrik vagyok. Hallom a tiéd lesz. Ülj be, nézd meg a belülről
is! Nagyon jó a kialakítása, gyönyörű modern a műszerfala,
és kifejezetten kényelmes!
Patrik kinyitja az ajtót, Kati beleül, körbekémlel. Nagyon tetszik
neki, amit lát, és amit érez.
– Ez nagyon klassz! Tényleg kényelmes, tágas. El tudnám magam
képzelni benne. – Fészkelődik kicsit az ülésben, majd mosolyogva
a srácra néz.
– Ki lehet próbálni?
– Hát, itt a szalon udvarán mehetsz vele egy-két kört, de a
forgalomba csak én vihetlek ki.
– Akkor előbb vigyél ki a forgalomba! Utána meg én is kipróbálnám
itt bent – mondja Kati boldogan, és újabb érdekes mosoly
hagyja el az arcát.
– Jó, akkor próbáljátok ki, én addig nézelődök még – jegyzi
meg Gyula, és elindul a kocsik között. A két fiatal helyet cserélnek,
és a srác elindul a lánnyal a próbaútra, közben érdeklődéssel
fordul felé.
– Mire szeretnéd használni?
– Mindenre! Szórakozni járni, bevásárolni, ügyintézni, és a
határban sem szeretnék vele elakadni.
– Ezt mind! Akkor hidd el, jó választás lesz! Ha ilyennel vágódsz
be szórakozni, könnyen találsz barátot! A hapsik csípik az
ilyen belevaló csajokat! Buknak a klassz terepjárós hölgyekre! –
mondja az eladósrác, mert gondolja ebből kideríti, van-e a lánynak
most éppen partnere. Igencsak kíváncsi lenne rá, mert tervei
lennének vele.
– A barátnőimmel járunk szórakozni, még nem gondolkodtam
komolyabb barát beszerzésén. De a határba többet megyek.
Nekem ez végül is munkaeszköz lenne.
– Ilyen csinos és fiatal nő mit csinál a földeken? – érdeklődik
a férfi, miközben azért mutogatja a sebességváltó működését,
meg a sok apró kütyüt, ami a műszerfalon található.
– Én egy családi gazdaságban dolgozom. Mindent csinálok,
amit csak kell.
– Ilyen fiatalon?
– Nincs törvényben rögzítve sehol, hogy a mezőgazdaság
csak a nagymamáké! – hülyéskedik a lány széles mosollyal az
arcán.
Közben visszaérnek. Katinak nagyon tetszik az autó, (meg
mi tagadás az eladó is) alig várja, hogy ő is a volán mögé üljön.
Helyet cserélnek. Patrik óvatosan a lány kezére teszi a kezét a
váltón.
– Csak lágyan, finoman válts! Mondanám úgy, ahogy a pasikat
simogatod! Mit vezettél eddig?
– Mikor mit. Teherkocsit, traktort, terepjárót, kombájnt, személykocsit.
Mindig azt, ami ép kéznél volt. Vagy amit éppen
kellett. Mondanám, hogy egyiket se simogattam!
– Hűha! Akkor van gyakorlatod! – Közben azért folyamatosan
fogja a lány kezét. Olyan, mintha vizsga volna, és ő lenne az
oktató.
– Finoman egyes, és induljunk.
A lány nagyon lassan, de azért rutinosan indul, és kellő ponton
vált. Mindenre figyel, amire kell. De nem azért, mert ezt
mondta a srác, hanem mert pár ezer kilométer már van a háta
mögött. Megvan hozzá a rutinja. Patrik meg is van lepődve.
– Nagyon jól vezetsz! Azt hiszem ezzel az autóval egymásra
találtatok. Pedig ez csak egy alap autó. Van ám ennek egy kicsit
fullosabb változata is tolatóradarral, ülésfűtéssel, tükörfűtéssel
és egyéb kiegészítő extrákkal. Kicsit drágább, de ha gondolod,
megnézhetjük annak is az árát a katalógusban. Vagy a gyári oldalon.
Közben még mindig fogja a lány kezét, pedig már régen
megálltak és a szemét is rajta felejti. Vagy inkább annyira
vonzza a tekintetét, hogy nem is tudja elvenni Katiról. Többször
megakad a tekintete a lány kivágott pólójának mély dekoltázsán
is. A formás mellein és karcsú derekán. Úgy szeretne
átlátni azon a kis ruhadarabon.
– Akkor megnézzük? – kérdezi, de a szeme még véletlenül
se nézne más irányba. Most a szép arc ejti rabul.
– Megnézhetjük – mondja Katika, mert őt is érdekelné az a
sok kényelmi tartozék. Kiszállnak és elindulnak az irodába.
Menet közben Patrik gyengéden a lány keze után nyúl, és
összefonják ujjaikat. Lassan sétálva vezeti az épületbe, közben
folyamatosan az autót dicséri. No meg néha magát Katikát is,
hogy mennyire illik majd az előkelő terepjáróba.
Az irodában maga elé ülteti, ő mögé áll és így nézik együtt
a számítógépen az árlistát, és a hozzá tartozó autót. Néha igazít
a lány haján hátulról, hátha így jobban fog látni. Bár az igazság
inkább az, szeretné megérinteni újból és újból. Majd, hogy
még jobb vendéglátó legyen, szól a húgának, Irénnek, és frissen
főzött feketekávét hozat a hölgynek. Folyamatosan a kedvében
próbál járni.
Megtalálják a gépen azt az autót, ami a leginkább tetszik
Katicának. Minden megvan benne, amire csak vágyik, de mikor
megnézik az árát, kissé felhúzza a szemöldökét.
– Azt hiszem, van egy apró gond. Erre nem lesz elég a pénzem
– közli röviden.
– A fennmaradó részt vedd fel részletre! – ajánlja Patrik. –
Tudunk hitelt is intézni. Sőt, ez inkább a megszokott. Kevesen
csengetik ki az árat kápéban.
– Azt nem lehet, nincs olyan igazolt munkaköröm. De várj!
Mindjárt meglátjuk. Ha nem sikerül, legfeljebb az alapot veszem
meg. Végül is, az is nagyon klassz, amit kipróbáltam.
Rögtön jövök!
Felpattan és gyorsan kiszalad édesapjához, aki már visszament
a saját terepjárójához. A kereskedő srác szeme végigkíséri a
mozgását. Messziről Patrik csak azt látja, hogy a lány körbeölelgeti,
és csókolgatja az idős férfit, miközben Kati kicsit hízeleg apjának,
járuljon hozzá a drágább változathoz. Pár perc múlva kezében
másfél millióval jön vissza, de apja még kicsit hangosabban
utána szól.
– Ezt azért majd kompenzálnod kell ám valahogy! – Ezt már
Patrik is hallja, de nem érti igazán. Valami egészen másra gondol,
mint ami a valóságban lezajlott. Kata közben vissza is ér az iroda
ajtajához, ahol a fiú várja.
– Minden oké, megvan a hiányzó rész. Azt kérem megrendelni,
amit az előbb együtt kiválasztottunk. Az extrákkal! – Örül
Kata, és meglobogtatja kezében az apjától kapott összeget.
– Jó, meglesz. Egy hét múlva hétfőn jöhetsz érte. Ha esetleg
valami közbejönne, és nem kapnánk meg, akkor telefonálunk, ha
megadod a számod.
– Persze! Írod?
– Gyere, felírom, és megcsináljuk a megrendelést.
Lezongorázzák a papírmunkát, Kati megadja a számát, de már
nem kapja azt az udvarlást, amit az elején. Jóval visszafogottabb
lett az eladó. A számát se a saját mobiljába írja be, hanem csak a
megrendelőlap szélére.
