– Ez meg mi volt? Mi a fenét csináltál? – kérdezi is mindjárt Mónika,
mert ő csak azt látja, hogy Aminah megint nagyon lehangolt.
Egyszerre vad és kétségbeesett. Szomorú, de tajtékzik a dühtől.
– Utálok itt lenni! Apu vidékre száműzte Csabát! Petit meg valami
Gábort akar a nyakamba sózni helyette. Inkább abbahagyom az egészet!
Úgysincs kedvem még élni se, nemhogy tanulni! Hazamegyek!
– Haza!? Az apádhoz? Most panaszkodsz rá! Szerinted mit csinál,
ha hazamégy Londonba?
– Nem tudom. De nem akarok itt maradni!
– Mehetsz az arab nagyidhoz. Tavaly is azzal fenyegetett, amikor
rosszak voltak az eredményeid! Ezt akarod elérni?
– Dehogy akarom! A nagyi oké! De a hely? Csabát akarom! Most
ő lenne az, aki talán megért, akinek rajtad kívül elsírhatom a bánatom.
De talán már ő is mást szeret. Meg kell tudnom!
– Akkor másként fogj hozzá. Hidd el, szeret téged apukád, és neki
is nehéz most. Nem tudja, hogy viszonyuljon hozzád. Anyukád nevelt.
Ő csak az anyagiakat teremtette meg hozzá. Most úgy próbálja,
ahogy ő látta. Ahogy náluk volt szokás. Ahogy őt nevelték. Vagy náluk
a lányokat. Mondjuk, mint a lánytesóit.
– Ez nem igaz. Eddig se engedett senkit a közelembe. És még a csókról
is tud! Pedig ez volt a legtöbb, amit eddig fiútól kaptam. Egy nyavalyás,
egyszerű csók! Nézz körül ezen a francos egyetemen! Szerinted
van itt még egy szűz lány rajtam kívül? Húszéves vagyok! Anyuka nevelt,
de apuka vigyázott rám! Most pedig túlzásba viszi. Legalább Zakaria
megvédene, ha itt lenne. De ő se jöhet!
– Attól még otthon beszélhetsz a tesóddal. Hívd fel! Panaszkodj
neki egy kicsit. Meg apukádat is hívd fel! De légy simulékony. Kérj tőle,
ne veszekedj vele. Most ő is érzékenyebb és ingerlékenyebb! Elvesztette
azt a nőt, akiért elhagyta az országát. Akiért képes volt elhagyni az ottani
családját. A szülőanyját. Legalábbis így mesélted tavaly. Most ő is
sérülékeny.
– Igaz. Az arab nagymama állandóan azzal szekálta, hogy vegyen
el egy arab nőt is. Nem bánja, ha megtartja az európait, de vegyen el
egy ottanit is. Ezt várja el tőle, mert számára csak az az igazi feleség.
Erről apuka hallani se akart. Utána tette át a székhelyét Londonba, és
csak ritkán látogattunk haza a nagyiékhoz. A nagypapa sose mondott
semmit. Ő örült, ha láthatott bennünket. Anyukát is szerette, látszott
rajta. De a nagymama minden ottlétünkkor bedobta az óhaját. Apuka
már sokszor nem is akart menni, mert hiába mondta, hogy ő édesanyámat
szereti, és a többnejűség Európába nem szokás. Ő pedig vigyáz
anyukára. Sose szeretné elveszíteni. Ezt pedig egyetlen európai nő se
viselné el. Szerette anyukát. Igazad lehet. Neki is nehéz.
– Végre belátod. Ehhez tartsd magad. Így próbálj meg közeledni
hozzá!
