E.K.Mindaleth a mai Magyar írók között elég nagy hírnevet szerzett. Legalábbis én úgy hiszem. Legnagyobb örömömre felajánlotta, hogy segít a mi kis csapatunknak, és csatlakozik az Írótesók-OlvasóTesók programhoz, hogy elolvassa és értékelje a könyveinket.

Ezért is kértem fel az „Interjú az olvasókkal” program keretein belül, hogy válaszoljon pár kérdésemre.

Köszönöm, hogy időt szánsz ránk, hogy segíts megtudni, hogy mi jár a Magyar olvasók fejében.

Lily: Első kérdésem hozzád, hogy hogyan is indult el az írók között az olvasói pályafutásod?

Klau: Azelőtt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy véleményeket írjak az általam olvasott könyvekről… míg nem megvettem Tormási Vyktória – Szerethetetlen c. kötetét, és megkért rá, hogy írjak róla véleményt. Miután ez megtörtént, tovább osztotta a HazaÍrók akkori Facebook csoportjába, és ezáltal tudtam meg, hogy mekkora igény van az olvasói véleményekre, szerzőink-, kiadóink-, és az olvasók körében egyaránt. Így hát elkezdtem kifejezetten magyar kortárs könyveket keresgélni, beszerezni, s kiolvasva őket véleményeket írni róluk (és már az első ilyen könyv meg is ihletett, hogy fotót is készítsek velük).

Lily: Mióta szeretsz olvasni, és mi késztetett rá, hogy könyvmoly legyél?

Klau: Nem mondanám tipikusnak a múltam, mint könyvmoly, mivel nem voltam mindig az. Úgy 10-16 éves koromban leginkább lovas szakkönyveket olvastam (lovasoktatónak készültem), és pár lovas kisregényt, na meg a kötelező olvasmányokat… Az igazi áttörést azt hiszem, hogy a középiskolai angoltanárom (Kamper Gergely) hozta el számomra, ugyanis ő műfordítóként is dolgozik – és persze érdekelt a munkája, úgyhogy beszereztem pár általa lefordított kötetet. Például Joe Abercrombie és Cassandra Clare magyar könyvei az ő nevéhez fűződnek, és hozzájuk kötöm csak igazán a könyvmollyá válásomat. Olvasni mondjuk mindig is szerettem… de az ő könyveiket mindig tűkön ülve vártam, mert mindegyiket egy ültő helyemben olvastam ki, és nekik köszönhetően elkezdtem minden mást is olvasni, mivel kerestem azt az olvasói élményt, amit azok a könyvek hoztak el számomra.

Lily: Az egyik specialitásod, hogy profi, jelmezes és díszletes fotókat készítesz sminkes és fotós felkérésével és megfizetésével. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen mélységekig támogasd a mai Magyar írókat a saját pénztárcádból?

Klau: Bár egy fotóst és egy sminkest minden fotózásomhoz elengedhetetlennek tartok, de vannak pl fodrászok és grafikusok is a csapatban…

Hogy honnan jött az ötlet, és az ilyen mértékű elhivatottság szerzőink támogatására? Ezzel kapcsolatban ismét Tormási Vyktóriát és a HazaÍrók közösséget tudom felhozni. 2021 februárjában írtam az első véleményemet, méghozzá Vyki első könyvéről. Kb 1 hónapra rá, a második kötetének (ami a Rólunk szólt címet viseli) előolvasásánál döntöttem úgy, hogy megadom a módját, és nem csak telefonnal nyűglődök egy elfogadható képért, hanem szerettem volna minőségi fotókkal illusztrálni a róla írt véleményemet. Akkoriban első sorban Vykinek szerettem volna kedveskedni, s leginkább őt támogatni, mint barát és mint olvasó egyaránt, viszont időközben megszerettem az általa kovácsolt HazaÍrók közösséget is, és mivel olyan ötleteim támadtak szerzőink könyveivel, amihez ugyancsak jól jött volna legalább egy fotós és egy sminkes segítsége, úgy döntöttem, hogy "megtolom" kicsit a csoportot, és egy éven át ily' módon is támogatom őket. Épp az anyagi oldala miatt terveztem csak egy évre, ugyanis szükségem volt a másodállásomra, hogy ezt a "hobbymat" finanszírozni tudjam. Viszont a két munkahelyen való hosszú távú helytállás ráment nem csak a fizikális, hanem a mentális egészségemre is. Nagyon fájtak az ízületeim, és igen ingerlékeny voltam, na meg persze mindig fáradt. Így nem vállalhattam tovább másodállást, ezért fotózásokat sem. Mára már leginkább az ez idő alatt készített képekkel dolgozok, hisz' rengeteg fotóm vár még publikálásra, további könyves fotózások viszont csak azon könyvekkel lesz garantálva, melyek költségeit a szerzőik/kiadóik állják, plusz lesz 1-2 szerencsés, akiket a Facebook követőim szavazhatnak meg.

Lily: Ha már a fotózásnál tartunk… Milyen élmény számodra egy ilyen fotózás? Szoktad várni? Élvezed? Vagy esetleg kicsit nehézkes, nyűg? Sok a macera vele?

Klau: Vannak témák, amik hatalmas izgalommal töltenek el, és nagyon várom, hogy végre megvalósíthassam a velük kapcsolatos ötleteimet, na meg persze a kíváncsiság is hajt, hogy milyen lesz a végeredmény. Viszont ez a szakma sem fenékig tejfel, rengeteg nehézség adódik benne. Nyáron mondjuk a hatalmas meleg (pl elfolyhat a smink, meg többször is át kell öltözni egy fotózás alatt, ami izzadtan nem valami könnyű mutatvány), télen a hideg (pl volt 1 műterem, ahol nem volt a legjobb a fűtés, és vacogva végigülni egy 1 órás sminkelést, majd szépen mosolyogni mikor nem érzed a végtagjaid, megint csak maradandó élmény), aztán pl ott vannak a nem mindennapi, kellemetlen pózok, amit gyakran sokáig ki kell tartani, és némi izomláz az eredményük. + Mindezek mellett nekem kell a csapatot összeszervezni, koordinálni, és a témákat-, elképzeléseimet is oly módon megértetni mindegyikőjükkel, hogy ne csak az eredmény legyen jó, hanem a munkafolyamat hangulata is. Ez mind nagyon nehéz és fárasztó tud lenni… de ha a képekre és azok fogadtatására nézek, akkor határozottan mondhatom, hogy egyiket sem bántam meg.

Lily: Hogyan szoktad megtervezni a fotózásokat? Megálmodod, hogy melyik könyvhöz milyen díszletet, sminket és jelmezt szeretnél? Látod magad a regényben, esetleg a szereplők helyzetében? Könnyen jönnek az ötletek, vagy sokat kell gondolkodnod rajtuk?

Klau: Ez minden könyv esetében más és más. Hogy milyen képet-ötleteket találok ki, az viszont nem csak a témától függ, hanem attól is, hogy olvastam-e már a könyvet, mert sok esetben csak a fotózás után kerül rá sor, így vannak olyan kötetek, amiknél kifejezettem a borítóra/fülszövegre tudok csak alapozni. Ez persze azért van így, mert egy könyvért anyagilag nem éri meg összecsődítenem a fotós bandát, viszont ahhoz, hogy idő közben tartalmat gyárthassak, az a jó, ha minél több fotóm van. A kiolvasott könyvek esetében a szerzők által megalkotott történet atmoszférája, egyes karakterei vagy jelenetei, de van, hogy kifejezetten a történetük üzenete ami megihlet, és amit igyekszünk a fotóimon is megeleveníteni.

Inkább külső szemlélőként szoktam megélni az olvasottakat, de az igazán jó történetek esetén úgy, mint résztvevő. Azaz mintha benne lennék a történetben, annak világában – csak mint külső szemlélő.

Lily: Utolsó kérdés a fotózásokkal kapcsolatban… A smink még egy könnyű kérdés, de a jelmezt és a díszletet nehéz beszerezni? Vagy találékony vagy, és mindent megtalálsz a szekrényedben?

Klau: Bár a smink sem könnyű kérdés, hisz' ha több könyvet fotózunk 1 sminkkel, akkor nagyon multifunkcionálisan kell gondolkodnunk, ami nehezebb, mint sokan gondolnák. Ha pedig kifejezetten 1 témára készülő sminket veszünk, akkor minél pontosabban meg kell fogalmaznom az elképzeléseimet (pl az 1900'-as évek egyik üzletasszonya), a sminkesnek pedig elég kreatívnak kell lennie, hogy ezeket megvalósítsa (megesik, hogy kutatómunkát igényel egy-egy téma sminkje/frizurája is).

A ruha/kosztüm bizony kihívás, mert a különlegesebb témákhoz szükségesek nem igazán fordulnak elő az amúgy nem túl színes ruhatáramban. Géczi Viktória – Illés öröksége c. kötete kapcsán pl ha megtehettem volna, korhű kosztümöket béreltem volna, viszont azok nélkül is 6 számjegyű összegbe rúgott az a könyv fotózása… úgyhogy mondhatom, hogy hatalmas nagy szerencse volt, hogy még jó volt rám a tizenéves koromban kapott felsőm, amit szüreti felvonulásokra hordtam, és egy kissé az 1900-as évekre emlékeztető ruhám, aminek az ujjait egy a fotóstúdióban talált bordó bársonnyal tekertünk be, mert csillámos-strasszos anyagból volt – ami nem korhű. Bizony, ha nincs mindenre anyagi keret, akkor kreatívnak kell lenni. És persze az sem árt, ha szerencsés az ember, és talál vagy kap épp a célnak megfelelő kellékeket/ruhákat. Kellékeket amúgy az amazonról szoktam leginkább venni, vagy Vadnai Ágnes Sengát bízom meg vele, hogy készítsen, ha nincs neki.

Lily: Tudjuk, hogy te minden evő vagy. Minden könyvet, amit felajánlanak neked, vagy eléd kerül, azt elolvasod, és írsz róluk értékelést. Nem is akármilyeneket. Vannak olyan műfajok, vagy találkoztál már olyan könyvvel, amit nehéz volt lenyomni, és hosszasan írni róluk?

Klau: A "hossz" tekintetében megemlíteném, hogy a recenziós könyvekről mindenképp írok véleményt, de annak milyensége nem kívánságműsor, azaz nem szabhatja meg senki a számomra, hogy miről írjak benne, és hogy mekkora terjedelmű legyen a végkifejlet. Ez nálam nem vitatéma… annyit írok, és úgy, amennyit- és ahogy azt jónak látom.

A kérdésedre felelve: sok olyan könyvet olvasok, ami nem kifejezetten nekem szól/nem az én világom. De igyekszek ettől elvonatkoztatni, és arra figyelni, hogy ha nekem nem is, de másoknak miért tetszhet az adott könyv. Ez a hozzáállás élvezetesebbé tesz számomra is minden könyvet, plusz a véleményemet is könnyebb oly módon megírnom, hogy tényleg felkeltsem azon olvasók érdeklődését, akiknek tetszhet az adott kötet – és persze azokat se érje csalódás, akiknek nem valószínű, hogy tetszene. Hogy nehéz e véleményt írnom ezekről? Általában csak nekiállnom nehéz, viszont az első mondatok után hamar elkap a gépszíj. De amúgy egy könyvről sem egyszerű írnom, hisz' amellett, hogy őszinte kell legyek, az esetleges negatívumokat is igyekszem úgy megfogalmazni, hogy ne vegyem el azon olvasók kedvét, akiknek ezektől függetlenül még tetszhet az adott könyv. Viszont amely könyvek olvasását nagyon élvezem, azokról még nehezebb írni, mivel ha "túl pozitív" a véleményem, azaz túlzottan elragadtatom magamat, tartok tőle, hogy megeshet, hogy nem vesznek komolyan, ne adj' ég hiteltelennek tartanának. Persze ha egy könyv kapcsán nem tudok negatívumokat felhozni, nem találok ki róla semmi rosszat! Csak igyekszem kicsit lecsillapítani az aktuális "rajongást" magamban, hogy észszerűen írhassak róla. Mindig egyfajta balanszra törekszem – amolyan középútra, ami szélsőséges esetekben (nagyon tetszik, vagy nem igazán tetszik az adott könyv) bizony feladja a leckét.

Lily: Eddig rengeteget költöttél a reklámozásunkra, de mostanra már nem egy kiadó a partnereddé vált. Ők, vagy esetleg egyes szerzők támogatnak anyagilag is?

Klau: Egyelőre egy kiadó van, méghozzá a piac egyik legfrissebb (de annál ígéretesebb) kiadója, amely felajánlotta, hogy minden egyes megjelenő könyvükkel állják a fotózásaim költségeit. Aztán van olyan kiadó is, mely csak részben állja a költségeket, és van, amelyik más módon támogat, pl szakmai tanácsokkal lát el és ingyenesen részt vehetek egyes képzésein, és van olyan is, amely csak recenziós könyveket biztosít a számomra. Szerzők tekintetében akadnak olyan recenziós példányaim, melyekkel lehet, hogy állni fogják a fotózást, de persze csak az a biztos, ami már megtörtént. El nem várom senkitől, hogy támogasson, tiszteletben tartom, hogy ki mennyire- és miként tud/akar, és persze minden segítséget megbecsülök. Nyitottam egy támogatói felületet is azon recis könyveim számára, melyek fotózási költségeit nem fogják finanszírozni az íróik/kiadóik, ezzel lehetővé téve, hogy azon könyvekkel is legyenek fotós tartalmak.

Lily: Mostanra már nem veszel könyvet, mert nem csak, hogy sokba kerül, de tele is van az összes polcod. Azért vannak olyan könyvek, amik annyira érdekelnek téged, hogy ha nem ajánlják fel recenzióra, akkor megveszed őket?

Klau: Nem engedem meg magamnak ezt a "luxust". Jelenleg úgy fest, hogy nem igen fogok a recenziós könyvek végére érni, ennek okán hiába vennék könyveket, hisz' nem fog rájuk kerülni a sor, mivel a recenziós példányok vannak és lesznek mindig prioritásban.

Lily: Vannak olyan műfajok, amiket különösen szeretsz?

Klau: A kedvenc regényeim többsége fantasy zsánerű, de mára már minden zsánerben olvastam olyan könyvet, amit sikerült nagyon megszeretnem.

Lily: Mi a véleményed a világ irodalom és a Magyar irodalom közti különbségről? A mai Magyar írók vannak olyan jók, mint a külföldi nemzetközileg ismertté vált írók, vagy van még mit tanulnunk?

Klau: Szerintem erre nem lehet releváns választ adni. Azt vallom, hogy az, hogy egy író vagy az ő könyve "jónak" vagy "rossznak" számít-e, nagyon szubjektív. Ami egyesek szerint jó, az mások szerint rossz. Minden könyvnek van és lesz olyan olvasója, akinek tetszhet, és olyan is, akinek nem. Ez a külföldi és a magyar írók könyvei tekintetében egyaránt így van, azaz szerintem nem vagytok se jobbak, se rosszabbak.

Lily: Szerinted, mi az akadálya annak, hogy mi Magyar írók is világhírűvé váljunk?

Klau: Kezdjük ott, hogy sokan a magyarok létezéséről sem tudnak, szóval kicsi a valószínűsége, hogy sok külföldi kiadó ácsingózna a magyar szerzők könyveiért. Viszont szerintem akinek igazán sikerül hazai ismertségre szert tennie, és szándékában áll külföldön is "hódítani", valószínűnek tartom, hogy a téren is sikerrel járhat. Persze tennie is kell érte, és épp ebből adódóan szerintem nem az a nagy kérdés, hogy mi az akadálya a világhírűvé válásnak, hanem inkább az, hogy mit és mennyit kell érte tenni. (Persze erre nincs rálátásom, csak mint laikus olvasó gondolom így.)

Lily: Szerinted miért olyan nehéz, itthon ismerté válni, és megélni az írásból?

Klau: Úgy gondolom, hogy sok szerző pont, hogy önmaga gátja. Nem mindegyik, de sok. Azt látom, hogy vannak, akik minden pénzüket a könyvük kiadásába ölik, és a marketingre már nem szánnak (pl a recenziós példányok is marketingként szolgálnak!), pedig annyira zsúfolt a piac, hogy egyáltalán nem elég az, ha jó a könyv, amit kiadnak, hanem el is kell tudni adni. Ezen írók esetében beszélhetnénk "önmarketingről", ha lenne… de azt látom, hogy sokaknál ez vagy nincs, vagy ami van, az sajnos nem célravezető. És csak keveseknek sikerül ezen továbblendülni.

Lily: Naponta, vagy hetente mennyi időt szánsz a Magyar íróknak?

Klau: Ez változó, átlagosan napi 1-3 órát, de megesik, hogy többet.

Lily: Milyen gyakran kapsz recenziót íróktól, vagy kiadóktól?

Klau: Gyakoriságot nem tudok mondani, de mivel 2021 októbere óta kb 60 kötetet kaptam, havonta úgy 6 kötet lenne, ha rendszeres időközönként kaptam volna őket.

Lily: Milyen gyorsan olvasol el egy átlagos méretű, kb 300 oldalas könyvet?

Klau: 6-7 óra alatt (50 oldalt olvasok el kb 1 óra alatt, ha nem vagyok extrém fáradt) viszont átlagosan napi 0,5 -1,5 órát sikerül olvasásra szánnom. Általában hetente egy/kettő kötetet sikerül kiolvasnom.

Lily: Miután elolvastál egy könyvet, és megírtad hozzá az értékelést, azonnal elkezdesz egy újat?

Klau: Két könyv között gyakran tartok egy egy-két napos szünetet, ami alatt tartalmat gyártok. Sok posztomat már napokkal a publikálásuk előtt eltervezem és megírom. Időigényes meló, ami pont jó arra, hogy egy kiolvasott kötet történetéről "leváljak", hogy a következő számára "tiszta legyen a terep".

Lily: Volt már rá példa, hogy elutasítottál egy recenziós felkérést?

Klau: Még nem fordult elő.

Lily: Utolsó kérdésemként… Mit üzensz a mai Magyar íróknak, és az ÍróTesóknak?

Klau: A szlogenemet – "A megfelelő kezekben MINDEN könyv nagyszerű!" – mert szeretném, ha egyikőtök sem keseregne az olvasók esetleges negatív véleményei miatt, és azért is, hogy azon szerzőket se vigye el a büszkeség, akik többnyire jó véleményeket kapnak. Legyetek "kellő" alázattal az olvasóitok iránt – bárkik, és bármilyenek is legyenek – ők az olvasóitok!

Köszönjük E.K. Mindaleth-nek, hogy válaszolt a kérdéseimre, ezzel elősegítve a munkánkat.