Május 6. szombat
Budapest
Az írásbeli érettségi sikerét megünnepelve, baromi jó bulit csaptunk a Peaches and Cream Clubban. Bevallom, kicsit több gintonikot gurítottam le, mint általában, de hát egyszer érettségizik az ember életében.
Hevesen ráztam a seggem a táncparketten a barátnőimmel, Edinával és Lilivel, akik velem együtt érettségiztek. A fiúink, Dávid, Feri és Zsolt velünk együtt táncoltak.
– Imádom rajtad ezt a piros rucit! – kiabálta a fülembe Dávid, miközben eltűrte vállig érő, szőkésbarna haját a füle mögé. Már két éve jártunk, de még mindig fülig szerelmesek voltunk egymásba.
Dávid két évvel volt idősebb nálam, és az ELTE-n tanult, ahová én is járni fogok ősztől. Ő jogásznak készült, én a Fordító- és Tolmácsképző szakra jelentkeztem, mivel szerettem nyelveket tanulni.
Egy idősebb srác drogot kínált nekünk, de mivel egyikünk sem élt ilyesmivel, a fiúk elzavarták a dílert.
Edina viszont a sok piától rosszul lett, ezért kikísértük a vécére. Fogtam a haját, amíg telerókázta a vécét. Onnantól kezdve már csak ásványvizet ivott, és Ferivel üldögélt az asztalnál.
Lili pasija, Zsolt teljesen megőrült. Féltékeny lett egy másik hapsira, akit aztán megütött. Természetesen a szekuritik azonnal kirak ták az épületből. Lili kiment utána, ám hamarosan visszajött Zsolt nélkül, könnyes szemmel.
Pár órát még maradtunk, bár a hangulatunk már meglehetősen alábbhagyott.
Május 7. vasárnap
Délután, miután felébredtem, és a fejfájásomra bekaptam egy aszpirint, küldtem Lilinek egy üzenetet.
– Minden oké Zsolttal? Épségben hazaért?
– Nem tudom. Még duzzogok, amiért ok nélkül féltékenykedett – írta vissza.
Áll a bál náluk. Már nem először állt a bál náluk. Egyszer meg is ütötte Lilit, aztán hetekig könyörgött neki, hogy bocsásson meg.
Néha mi is összevesztünk Dáviddal, aztán pár órán belül újra ki békültünk. Ha akár egy ujjal is hozzám nyúlna, soha többé nem állnék szóba vele.
– Átjössz? Hamarosan indulunk – küldtem neki üzenetet. – Mindjárt ott vagyok, Nyuszi – jött a válasz.
Vasárnaponként mindig együtt ettem a szüleimmel, akik örül tek, ha legalább hetente egyszer együtt ültünk asztalhoz. Az ötödik kerületben laktunk, egy előkelő részen. A szomszédaink idősebb emberek voltak, ezért elég nyugis környéken állt a házunk.
Anya egy kozmetikai cégnél dolgozott, ügyvezető igazgatóként. Sokszor csak este ért haza, ahogy apa is, akinek ügyvédként rengeteg munkája akadt. Nem tudom, hogy bírták ki, hiszen egész nap alig látják egymást. Talán ez volt a jó házasság titka?
Miután Dávid hátul összefogott hajjal és enyhén borostás arccal megérkezett, beszálltunk apa Land Roverjébe, és elindultunk a Hot Stone Steakhouse-ba, megünnepelni az érettségi vizsgámat.
A helyiség meglehetősen tele volt, de mi már előre asztalt foglaltunk. Rockzene dübörgött a hangfalakból, de nem túl hangosan. Ha marosan megkaptuk a rendelést. Összefolyt a számban a nyál, ami kor a pincér letette elém a tányért. Esküszöm, itt csinálták a legszaftosabb sztéket a városban. Egyszerűen imádtam.
A szüleimtől egy új laptopot kaptam érettségi ajándékként, Dávid egy nyakláncot ajándékozott nekem, egy szív formájú medállal.
Május 9. kedd
Hetente kétszer zumbázni jártam a csajokkal. Imádtuk ezt a fajta sportot. A zene, a csajok, a mozgás. Így együtt egy hatalmas élmény volt. A negyven perc gyorsan eltelt, szinte észre sem vettük.
Edzés után beültünk egy hatodik kerületi étterembe, az Oh My Greenbe, ahol minden alkalommal smoothie-t ittunk. Ettől aztán baromira egészségesnek éreztük magunkat.
Amikor felálltam az asztaltól, éles fájdalom hasított a jobb combomba, és összecsuklott a lábam. Már korábban is éreztem ilyet. Olyan volt, mintha egy kést döftek volna bele az izmomba. Szerencsére megkapaszkodtam az asztalban, így nem estem el.
– Mi történt, Sári? Rosszul vagy? – kérdezték a lányok szinte egy szerre.
– Valószínűleg csak megerőltettem magam edzésen – nyögtem. Itthon bekaptam két szem fájdalomcsillapítót, aztán lefeküdtem az ágyba, és útikönyveket lapozgattam.
Éjszaka hatalmas fájdalomra ébredtem. Az egész combom lüktetett. Előkotortam a gyógyszeres dobozból egy izomlazító kenőcsöt, amivel bekentem a fájós testrészemet. Hamarosan sikerült újra elaludnom.
Május 10. szerda
Reggel nem voltak fájdalmaim. Előszedtem a tankönyveket és a füzeteket, majd tanultam egy kicsit a szóbelire, aztán felhívtam a csajokat, hogy ebédeljünk együtt.
Befontam a hajam, felvettem a kedvenc farmerom és a topom, felkaptam a bőrdzsekimet és a táskámat, majd beszálltam az autómba, ami a házunk előtt állt.
Az étterem, ahol találkoztunk, az egyik kedvenc helyünk volt a belvárosban. A csajok integettek, amikor beléptem. Levettem a dzsekimet, mindkettőjüknek három-három puszit adtam, majd leültem hozzájuk.
Lili fekete haja kiemelte a szeme színét, ami olyan kék volt, mint az óceán. Ezt még fokozta a szemfesték is, amit felrakott. A telefonját kezdte nyomkodni.
– Csak írok egy üzit Zsoltnak – közölte.
Edina felé fordultam.
– Hogy van a nagymamád? – kérdeztem tőle, mivel nemrég kórházba került az idős asszony.
Edina a csuklóján lévő hajgumival összefogta hosszú, barna haját. – Köszi, már jobban. Kapott gyógyszereket. Hamarosan kiengedik. – Ennek örülök – mosolyogtam rá.
Az én nagyszüleim sajnos már nem éltek. Két év különbséggel haltak meg, amikor még ovis voltam. Igazából nem is emlékeztem rájuk. Mindhárman salátatálat rendeltünk, utána fagyit ettünk. A pincér, egy egzotikus kinézetű srác letette elénk a három különböző fagylaltkelyhet. Lilinek szinte már lógott a nyelve, úgy bámult utána.
– Ti is láttátok ezt az Adoniszt? – pödörgette fekete haját. – Ugyan már, Lili. Mit akarsz egy pincértől? Ő biztos nem tudna téged Porschéval körbefurikázni a városban, vagy elvinni egy wellness-hétvégére – korholta viccesen Edina.
Lilinek mindig is fontosabb volt a külső és az anyagi háttér, mint valakinek a belső tulajdonsága. Ha nem rendelkezett elegendő pénzzel, akkor nála szóba se jöhetett. A pincér is csak addig érdekelte volna, míg meg nem kapja egy éjszakára. Ilyenkor meg is értettem, miért volt Zsolt mindig olyan féltékeny.
– Tényleg, csajok, mikor csinálunk egy pizsamapartit? – tettem fel a kérdést.
– Ezen a hétvégén ráérek – szólt Lili. – Anyáék elutaznak, és magukkal viszik Rolandot is. Aludhatunk nálunk.
Roland Lili nyolcéves mostohatestvére volt. A mostohaapja és az anyja a munkahelyükön ismerkedtek meg. Az anyja egy ötcsillagos szállodában volt főszakács, a mostohaapja étteremvezető. Annak ide jén a válás iszonyatosan megviselte Lilit, még az eredményei is meg romlottak, de aztán összeszedte magát. Az apjával a mai napig tartja a kapcsolatot, aki marketing menedzser, és mindent megad az egy szem lányának.
Edina szintén rábólintott a hétvégére.
Este újra fájni kezdett a combom. Sőt be is dagadt egy kicsit. Gyógyszer. Kenőcs.
Május 12. péntek
Átmentem a szomszédomhoz, Ákoshoz, akivel gyerekkorunk óta barátok voltunk. Magas termetével és vörösesszőke hajával igazán helyes srác volt. Nyáron, amikor lebarnult egy kicsit, zöldeskék szeme szinte világított, ami hihetetlen vonzerőt kölcsönzött neki. Az ELTE informatikai karán tanult.
Dumáltunk, közben SIMS-et játszottunk a Playstationnel. Felálltam, hogy kimenjek pisilni, és ekkor éles fájdalom hasított a combomba, amitől felszisszentem.
– Mi a baj? – nézett rám.
− Mostanában sokszor fáj a combom, de a tegnapi zumbaedzést simán végig csináltam.
– Nem kellene megnézetned magad? – érdeklődött aggódó tekintettel.
– Ne aggódj, Apuci, minden rendben – veregettem meg a vállát. – Hazavigyelek a karomban? – kérdezte félig viccesen, félig komolyan.
Erre én fejbe vágtam a joystickkel, majd átbicegtem a házunkba. A szüleim homlokráncolva néztek rám.
– Mi van veled, Sára, miért sántítasz?
(A szüleim mindig Sárának hívtak, utáltam ezt a megszólítást.)
− Valószínűleg edzésen meghúztam egy izmot. Semmi komoly. Szerencsére a fájdalom később alábbhagyott, bizonyára a tablettától, amit bevettem.
Május 13. szombat
Anya kopogása ébresztett fel.
– Sára, ébren vagy? Készen van az ebéd – jött be a szobámba. – Mmmhh – nyögtem.
Lassan kinyitottam a szemem és nagyot ásítottam. Az este későn értem haza, mivel buliztam a csajokkal.
Tompán fájt a combom, de amikor ráálltam, erősödött a fájdalom. Összeszorítottam a fogam, és lebicegtem a konyhába. Anya a kedvencemet főzte. Rántott csirkemellet krumplipürével. Egy nagy tál salátát is készített mellé. Bár csak a hétvégén élte ki a főzési tudományát, azt igazán jól csinálta.
– Sára, kérlek, menj el Dr. Mészároshoz – kérlelt apám. – Észrevettük, hogy fáj a lábad. Talán meg kellene nézetned.
Dr. Mészáros a családunk privát dokija volt. Az ötvenes évei közepén járt. Gyerekkorom óta ismertem. Volt egy tizenöt éves lánya, Annamari.
Nem volt kedvem vitatkozni apával, ezért beleegyeztem. – Rendben, hétfő reggel felhívom, és bemegyek hozzá. Mivel nem volt vészhelyzet, ezért nem akartam a hétvégén zavarni. Biztosan a feleségével és a lányával töltötte az idejét. Este átmentem Lilihez, aki csak pár utcányira lakott tőlünk. Edina egy kicsit késett. Mikor megérkezett, pizsamába bújtunk és
csajos filmeket bámultunk egész este, pattogatott kukoricával és üdítővel felszerelve.
Május 14. vasárnap
Szinte egész nap Dávidnál lazultam. A szülei ezen a hétvégén elutaztak Prágába. A húga, Rita a barátjához ment, és ott is aludt. Először csak smároltunk. Dávid fantasztikusan csókolt. Mindig elolvadtam tőle.
Aztán szexeltünk is. Dávid volt az első pasim, akivel lefeküdtem, ezért fogalmam sem volt, milyen lehet a szex egy másik sráccal, de vele mindenesetre irtó jól éreztem magam.
Később horrorfilmeket néztünk. Egyiket a másik után. Dávid átkozottul komálta, amikor félelmemben mindig hozzábújtam.
Május 15. hétfő
Dávid elkísért az orvosunk magánrendelőjébe. A folyosón várt rám, amíg én bent voltam.
Miután a doki megvizsgált, eléggé borús ábrázatot öltött fel, majd közölte velem, hogy el kell mennem a kórházba, további kivizsgálásra. Semmit sem mondott arról, mi bajom lehet.
Felhívtam a lányokat, hogy megbeszéljek velük velük egy találkozót a Mekiben. Dávidnak dolga volt, ezért csak kirakott a McDonalds előtt, ahol a lányok már vártak rám.
Alighogy megkaptuk a rendelésünket, és leültünk egy asztalhoz, ami még szabad volt az amúgy zsúfolt étteremben, a lányok máris nekem estek a kérdéseikkel.
– Mit mondott a doki? – kérdezte Lili, mielőtt nagyot harapott a hamburgerébe.
– További kivizsgálásra lesz szükség.
– Gondolod, valami komoly bajod van? – tudakolta Edina, mialatt szószt rakott a salátájára.
– Nem hiszem. Fiatal vagyok, sportolok. Mi bajom lehetne? – nyitottam fel a majonézes tasakot.
Május 16. kedd
Dávid az apjának segített, ezért Ákost kértem meg, hogy kísérjen el a kórházba.
Öt perc múlva már az ajtó előtt állt. A homlokán egy pattanás virított. Elkapta a pillantásomat.
– Ne is mondd. Délután megyek a kozmetikusomhoz – mondta, mi alatt belépett az előtérbe. – Mit mondott a doki? – tudakolta. – Semmit, csak hümmögött – vontam meg a vállam.
– Te mit érzel?
– Szerintem csak meghúztam egy izmot.
– Reméljük – húzta össze a szemét.
Ákos tudta, mennyire utálom a fertőtlenítő szagát, és rosszul leszek egy idő után.
A doki, aki amúgy George Clooneyra hajazott, alaposan megvizsgált. MR-re, azaz mágneses rezonanciavizsgálatra küldött. Lábbal előre betoltak egy csőbe, ahol nagyjából fél órán keresztül mozdulatlanul kellett feküdnöm. Fülhallgatót is kaptam a gép zajának a kiszűrésére, illetve a kommunikációra az asszisztenssel. Megkérdezte, minden rendben van-e, majd elindította a gépet, ami hangosan zakatolt, kattogott.
Utána az úgynevezett biopszia következett, amikor szövettani min tát vesznek. Szerencsére csak egy tűszúrás volt a combomba, nem több. Az eredményekre pár napot várnom kell. Addig is a doki felírt egy doboz fájdalomcsillapítót.
Ákossal beugrottunk egy indiai étterembe. Bár szerettem az indiai kaját, aznap nem igazán volt étvágyam.
Dávidnak és a lányoknak küldtem egy helyzetjelentést. Amikor a szüleimnek elmeséltem, milyen vizsgálatokat végeztek a kórházban, aggódó tekintettel néztek egymásra.
Május 17. szerda
Ákos elkísért görkorizni a Margit-szigetre, mert Dávid és a lányok dolgoztak. Dávid az apjának segített egy veterán autót szerelni az autószalonjuk műhelyében, Lili és Edina hoszteszkedtek egy rendezvényen. Igazából egyikőjüknek sem volt szüksége a pénzre, de Lili szívesen mutogatta magát, és Edinát is magával rángatta.
A szép, napsütéses időben körbekoriztunk az egész szigeten. Ákos, az állatok megmentője visszarakott az egyik bokorba egy fészkéből ki esett madarat.
Az egyik padon egy hajléktalan feküdt, a feje alatt egy szatyorral. Valószínűleg abban tartotta a kevés holmiját. Sajnáltam ezeket a szerencsétleneket. Volt, aki saját magát juttatta ide, de olyan is, akit a körülmények sodortak a hajléktalan létbe. Utáltam, ha egy ember éhezett.
Elgurultunk egy büféhez, ahol hot-dogot és kólát vettem. Oda vittem a férfinak, aki hálásan köszöngette az ételt.
Aznapra mindkettőnknek megvolt a jótett.
