1985. október 18-án láttam meg a napvilágot, de ezt erősen kétlem, mert egyrészt kemény tél volt, mellette, egy újszülött nem lát semmit. Akkor már volt egy nővérem, a húgom csak később jött boldogítani.

Egészen kiskorom óta koptatom a papírt, ma már inkább klaviatúrát. Kinek ez szerencse vagy sem, mégsem tudok leállni vele. Az írás számomra nem volt választás kérdése. Az választott engem. Mióta megtanultam írni, ilyen-olyan történetekkel szórakoztatom magam és most már a kedves közönséget is.

Fiatal zsenge zöldborsó koromban különböző iskolai és kollégiumi újságokat szerkesztettem. Volt, hogy szavalásra is adtam a fejem. Bármilyen élethelyzetben el tudom szavalni Zelk Zoltán Ez aztán a vásárfia című versét.

„az írásban az a szép, hogy bármennyi személyiségem lehet, anélkül, hogy bezárnának” - szerző

„ha minden gondolatomat rögzíteném, ezt most egy börtönből írnám” - szerző

„levettem egy álmomat egy polcról, leporolom és most újrakezdem” - szerző

„én azért olvasok, hogy tágítsam a látókörömet, és azért írok, mert a hangok ezt mondják” - szerző